Életem egyik legellentmondásosabb könyve volt James Dashner Útvesztője, amely számos hibája (felszínes karakterek, fárasztó és irreális dialógusok, olcsó hatásvadászat) ellenére mégis letehetetlennek bizonyult. Folytatása, a Tűzpróba már jóval gyengébbre sikeredett.
Az Útvesztőből kultuszkönyv lett az óceán túlpartján, relatíve gyorsan mozifilm is készült belőle, amit tavaly itthon is bemutattak .
A Tűzpróba egyáltalán nem hozza az első rész pörgős cselekményét, a hibáit viszont jól felnagyítja.
Pedig a könyv eleje és lezárása egyformán remekbe szabott, a kettő között viszont leül a történet, a szereplők hányattatásai pedig erőltetett kínlódássá válnak.
Bénáznak, és sokszor csak azért hoznak meg logikátlan döntéseket, hogy azután belesétáljanak az előre kitalált látványos jelenetbe.
Dashner is érezhette, hogy ez így sovány, ezért a nyögvenyelős történetet dupla adag brutalitással próbálta ellensúlyozni. Ezzel viszont átesett a ló másik oldalára.
Az sem tett jót a történetnek, hogy nem ugyanaz fordította, aki az első részt, és hát nem is ugyanazon a színvonalon. Tudom, hogy a 21. században vagyunk, és főleg fiatalok alkotják a célközönséget, de akkor is kiábrándító a „random” szót melléknévként olvasni (pl. random emberekkel találkoztunk), ráadásul többször.
Az is idegesítő, hogy a szereplők mondatai folyamatosan ugrálnak az együgyű szleng és a szofisztikált kifejezések között. Az egyik pillanatban még az mondja az egyikük, hogy „no para”, a másikban pedig azt, hogy „erre vonatkozóan nem merek messzemenő következtetéseket levonni”.
A fordító hiányosságai a szikrázónak szánt dialógusokban, a kemény odamondogatásokban és a tréfás ugratásokban is tetten érhető. Ezek már az első részben sem voltak meggyőzőek, de most a legtöbbször igazán kínosak.
Mindennek a tetejében az író megpróbált beépíteni a történetbe egy gagyi, lebutított szerelmi háromszög szálat, ami teljesen hiteltelen és semmitmondó.
Ám a legdühítőbb, hogy 200 oldalnyi vergődés után az utolsó 40 oldalon ismét felpörög a sztori. Megint nem tudom letenni a könyvet, megint összerezzenek minden zajra olvasás közben, és megint lebilincsel néhány jól eltalált fordulat. Ezért mondom, az igazi fanok valószínűleg bevállalják a Tűzpróbát.
Pálfi Károly
