Kétféle vásárló van: akit a szöveg érdekel, illetve aki a műtárgyat keresi, amit általában nem azért vásárol meg, hogy el is olvassa. A legtöbb antikváriumba belépve megcsapja az embert a tömény könyvillat: por, papír, vászonkötések szaga keveredik, a polc szinte sehol sem elég, egymásra tornyozott könyvek alkotnak labirintust. A Füst, a Múzeum, a Nyugat és a Psyché antikváriusaival beszélgettünk a kétezres évek eleji aranykorról, a könyv elértéktelenedéséről, a böngésző olvasó eltűnéséről, valamint a könyvről mint befektetésről.

A könyv mint tucattermék

Az antikváriumokról jellemzően a Múzeum körút jut a Budapesten élő ember eszébe, ahol a két hosszú ideje működő antikvárium, a Honterus és a Központi Antikvárium mellett az elmúlt tizenöt évben számos másik is nyitott. Az újoncok közül az egyik első a Múzeum Antikvárium volt 1999-ben. A négy alapító antikvárius korábban is a körúton dolgozott, az egyik tulajdonos, Antal Károly nyomdásznak tanult, már a hetvenes években gyűjtötte a könyveket, ‘82-ben lett antikvárius. A nyitás óta eltelt tizenhárom év elsőre nem tűnik soknak, mégis ez idő alatt jelentősen átalakult az antikváriumok helyzete. A 2000-es évek elején, nagyjából 2005-ig beszélhetünk a budapesti antikváriumok aranykoráról, ennek mára csak a nyomai maradtak.

A felkeresett antikváriusok mind arra panaszkodtak, hogy a könyv becsülete eltűnőben van. Részben a város különböző pontjain működő száz-kétszáz forintos, „bálás” könyvstandok miatt alakult ki az a képzet, hogy a könyv érdektelen tucatáru. Tíz évvel ezelőtt péládul a karácsonyi vásárok hatalmas forgalmat jelentettek az antikváriumoknak, mostanra – mondták valamennyi felkeresett antikváriumban – eltűnt a könyv szépsége. „Valahol a város szélén egy hipermarket parkolójában egy lada kombiból kiszállt egy nagytestű úriember, a kocsiból kiborult a könyv, elővett egy kempingszéket, egy füles régi hamutálat, és várt. Odament egy akadémikus külsejű úriember, hogy mennyi a könyv, amire azt a választ kapta, hogy ‘kétszáz per darab, de ha hármat veszel, a negyedik a tied bazdmeg’. Így. Ez a könyv megsértése” – mesélte Antal Károly, a Múzeum Antikvárium boltvezetője.

Az antikváriumok különösen bizalmatlanná váltak az új könyvekkel szemben. A nagy kiadói csoportok hatalmas árkedvezményei miatt ugyanis nehéz megállapítani, mi az új könyvek reális antikvár értéke: sokszor szemérmetlenül magas árakon hoznak ki egy könyvet, amelyet egy hónap múlva féláron, sőt akár 80 százalékos kedvezménnyel árulnak a boltokban. Az antikváriusok sem nyugaton, sem a környező országokban nem találkoztak hasonló „vadkeleti tempóval” Románián kívül. A Visegrádi utcai Psyché Antikvárium társtulajdonosa, Gaszner Tibor szerint „ha egy új könyv 300 forintért is megvásárolható, holott ennél jóval többért készült el, az azt mutatja, hogy nincs már semmi értéke. Ha a könyv tucatáruvá válik és fillérekért hozzá lehet jutni, akkor a könyv szimbolikus értéke is megszűnik, amit csak a műkincsekkel foglalkozó antikváriumok élhetnek túl.”

Aki vásárló volt, eladó lett

A válság hatására jóval több könyvet ajánlanak fel az antikváriumoknak, meglódult az eladók száma, átalakult az összetételük. Aki korábban vásárló volt, eladó lett. Aranykorszaka lehet most azoknak, akik áldoznak még könyvre. Az antikváriumok tele vannak nyomott árú ritkaságokkal, színvonalas használt könyvekkel, olyanokkal is, amelyekre néhány évvel ezelőtt másfél évet is kellett várni előjegyzésben. „Egész nap hozzák csak hozzák azokat a könyveket, amiket régebben örömmel megvásároltunk, de most három példányunk is van belőle, ami nem egy hétre, de egy évre is elegendő” – mondta Gaszner Tibor.

Jött a cirkusz, elfogyott az összes Nyirő

A Füst Antikvárium kirakatában nyolc éve áll a tábla, hogy megnyitottak, de még mindig van, aki úgy tér be, hogy most látta, hogy itt antikvárium nyílt – mesélte Gera Éva tulajdonos. A József körúti Füst “vidéki antikvárium”, ahova régi, értékes kiadványokat ritkán visznek be, és ahol a kirakatnak sokkal nagyobb szerep jut: olyan könyveket tesznek ki fillérekért, ami a József körúti nézelődőt megakaszthatja. Szakács- és gyerekkönyvek, krimik, lektűrök hírdetik magukat száz forintért – de találni közöttük jó állapotú Dos Passost, Heinrich Böllt, Sőtér Istvánt is. „A vásárlóink érdeklődését a média alakítja: nagyon megérezzük, ha az egyik adón adtak egy feldolgozást, mert a következő öt napban feltűnően érdeklődnek péládul a Jane Eyre után. A Nyirő-ügy után iszonyú sokan keresték a szerző könyveit. Előtte volt tizenöt Nyirőm, ami a kutyának nem kellett, esetleg csak szobadísznek a halinás sorozat. Jött a cirkusz, és két hét alatt eladtuk az összeset, ma is jött, aki kereste. Majd elmúlik ez is” – mondta Gera Éva.

A könyv mint befektetés

A gyűjtői kör apad, a kereslet átalakult: sokkal fontosabbak lettek a befektetésre is alkalmas könyvek, emiatt izgalmas területek sodródtak ki a figyelemből, például a klasszika-filológia. „Egy régi Ovidiust vagy Platónt, ami korábban nagy érdeklődésre tartott számot, ma már nem is biztos, hogy érdemes árverésre bocsátani. De általában is jelentősen csökkent az érdeklődés nem csak a klasszika-filológia, de a tudományos művek iránt is. Egyszerűsödött a piac. Most a szépkivitelű könyvek, az első kiadások, a jeles magyar szerzők dedikált könyvei, a bibliofil, szémozott kiadványok, a szakácskönyvek és vadászattal kapcsolatos könyvek a slágerek” – sorolta a Psyché antikváriusa. A Múzeum Antikváriumban azt tapasztalják, jön föl a kézirat becsülete: míg húsz évvel ezelőtt három kézirat volt egy-egy aukciós katalógusban, ma már jóval több.

A régi, értékes könyv most jó befektetés: az árak nyomottak, az öt évvel ezelőttiekhez képest 30-50 százalékot is estek egyes példányok esetében. És bár az antikváriusok szkeptikusak, hogy a kétezres évek elejének az árai újra megismétlődnének, abban egyetértenek, hogy hosszútávon is értékálló befektetés a könyv. A Borovszky Samu szerkesztette, a 19. század végén, a 20. század elején megjelent Magyarország vármegyéi és városai című huszonnégy kötetes monográfia-sorozat például az elmúlt tíz évben a gyűjtők kedvencévé vált. Tíz-tizenkét éve egy Borovszky-kötethez 10-15 ezer forintért lehetett hozzájutni, ma 50 ezer forint az ára egy jó állapotú példánynak. A túlkínálatot azonban még ez a slágersorozta is megérzi: a Múzeum Antikvárban néhány hónapja vittek be egy szép példányt, amit nem vettek át, ugyanis ugyanabból már kettő áll a polcon hosszú ideje.

A James Cook kapitány 1772-75 közötti dél-tengeri útjáról szóló, metszetekkel díszített,
első kiadású francia sorozat egyik kötete a Múzeum Antikváriumban

A Nyugat Antikváriumban azt tapasztalják, a korábban vásárolt és továbbadott monarchia korabeli könyvtárak, álomsorozatok, kimondott régiségek ma nem kerülnek elő az általános szegénység ellenére sem. „Az igazi értékeket nem hozzák be, sokkal nehezebb manapság összeszedni egy árverésnyi anyagot. A középkategóriás aukciós anyagra van most erős kereslet" – összegezte Blastik Judit. 

Árverések dömpingje

A Bajcsy-Zsilinszky út 34. alatti egykori sajtóházban működik a Nyugat Antikvárium. Az épület nyomdák és kiadók sorának adott már otthont. 1898-ban Győző Andor könyvkereskedése nyílt meg, ahol Czibor János irodalomtörténész és Szabolcsi Bence zenetudós szolgálta ki a vevőket. Az üzlet a második világháború után a Nemzeti Parasztpárt Sarló nevű kiadójának boltja lett, a kiadó megszűnése után, 1950 májusában a boltot átvette a Könyvterjesztő Nemzeti Vállalat. A Nyugat Antikvárium tulajdonosa, Blastik Judit egy év híján ötven éve dolgozik antikváriusként, a Bajcsy-Zsilinszky úti üzlet édesapjáé, Jancovius Imréé volt a Sarló idején, a rendszerváltozás után a család újra átvette a boltot.

A Nyugat Antikvárium tizenharmadik éve szervez aukciókat minden tavasszal és ősszel, most készülnek a huszonhatodikra. „A kezdetek kezdetén gyönyörű anyagunk volt irodalomtörténetből, ezt most nem lehetne eladni. Az árveréseken ugyan horribilis áron mennek el a ritkaságok – 2-3 hónap passzázs forgalmának megfelelő bevételt is bonyolítunk ilyenkor, ebből tartjuk fent az antikváriumot –, de ezeket nem olvasnivalónak, hanem műtárgynak veszik. A legjobban azt érezzük meg, hogy nincs közületi vásárlás: amikor nyitottunk, a forgalom egyharmadát tették ki a könyvtárak, intézmények vásárlásai, iskoláknak, egyetemeknek, a Széchényi és a Szabó Ervin könyvtáraknak is gyűjtöttünk. A legutóbbi árverésünkön az egyik legnagyobb magyar közgyűjtemény lefoglalt egy háromezer forintos kis táncrendet, és azt kérték, várjunk, amíg pályázati pénzt kapnak, mert addig nem tudják kifizetni. Természetesen odaajándékoztuk, de ez jól mutatja, milyen nagy problémák vannak" – mesélte Blastik Judit.

A gyűjtő meghatározott szempontok alapján keresi azokat a könyveket, amiket jelen pillanatban a piac árverésekre kényszerít, mert kialakult az a szemlélet, hogy csak az aukciókon lehet hozzájutni az értékes könyvekhez, és az antikváriumok nem tartanak kincseket. Az árverések tömegéssé válása után persze jóval kevesebb érték tűnik fel az aukciókon, mindenki minden könyvet, ami valamennyire értékesnek számít, árverésre visz. „Az árverések száma valószínűleg csökkenni, minőségük javulni fog. Becses könyvek jelennek meg majd a kevés számú antikvárium polcain is, nemcsak az üveges szekrényekben. Az online vásárlás kockázataitól idegenkedő  gyűjtők itt meg fogják találnia az igazi régiségeket, bibliofil-köteteket, híres könyvkötészeti műhelyekben készült könyveket, kéziratokat. Ez a folyamat Nyugat-Európában már lejátszódott. A nagyvárosok antikváriumaiban többségében ilyen jellegű készlettel találkozhatunk” – mondta Gaszner Tibor.

A Múzeum Antikvárium egy árveréssel indult 1999-ben, a következő időszakban évente két árverést tudott tartani, de egyre nehezebb volt megtalálni a jó könyveket – amikhez máig ragaszkodnak az aukcióikon. Kivonultak a teremárverésekből, és idén harmadik esztendeje atematikus ajánlójegyzékek mellet csak évi egy online árverést szerveznek. „Az árverés az antikvár szakma ünnepe, olyan példányok mehetnének csak oda, amik nagyon különlegesek, hiszen azért fognak megküzdeni a gyűjtők. Ma gyakran ezer forintos áron is látok indítani tételt, ettől komolytalan lesz az egész” – vélte Antal Károly.

Online antikváriumok

Az internetes kereskedelem az utóbbi években jelentősen átalakította az antikvár könyvek piacát. „Bécstől Londonig is nagy múltú, több generációs antikváriumok zárják be a boltjaikat, költöznek fel az emeletre és dolgoznak tovább interneten” – mondta Antal Károly. A budapesti antikváriuomok online piactere, aukciói és az utcai üzletek két különböző érdeklődésű olvasót szolgálnak ki: a specifikus szakkönyvek például online jobban fogynak. A szépirodalmat, drámát, verset azonban nem lehet online értékesíteni. A Nyugat Antikvárium tapasztalata, hogy az online piactéren színvonalasabb, drágább könyveket rendelnek, míg a passzázs eladás nagyon meggyengült. Utcáról főként kötelező olvasmányokat, útikönyveket keresnek, az egyetemisták és a nyugdíjasok még bejárnak, de nagyon hiányzik a középkorúak vásárlása, ami húsz évvel ezelőtt a törzsét jelentette a forgalomnak.

Gaszner Tibor szerint kétségtelen, hogy az online kereskedés a passzázs forgalomnak sokat ártott, de nem ez az igazi oka az antikváriumok pangásának. „A keresleti oldalon elközönyösülés tapasztalható a könyvvel kapcsolatban, hogy ennek az e-book, a válság vagy a humán elit eltűnése az oka, nem tudjuk. Ahogy azt sem, hogy hogy ez átmeneti jelenség vagy végleges állapot. Úgy vélem, hogy a használt könyvkereskedések – a 'papír alapú' könyvkiadók többségével együtt – el fognak tűnni, és jó néhány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek a könyvek  ismét piaci értékkel  bírjanak. Bár nyilván a mainál jóval kisebb számban, de a régi könyvekkel, bibliofil különlegességekkel, autográf szövegekkel kereskedő antikváriumok reményeim szerint megmaradnak.”

Fotók: Rostás Bianka és Tuba Zoltán

A cikk második részében két specializálódott használtkönyv-kereskedést mutatunk be, a Massolit Könyvesboltot és a gyerekkönyvekre szakosodott Játékudvart.