kötve-fűzve

Az 1952-es, oslói születésű Per Petterson 2003-ban szerzett magának nemzetközi hírnevet Lótolvajok regényével, melyet magyar kiadásban 2009 óta olvashatunk. Petterson legújabb, Átkozom az idő folyamát című kötetében anya és fiú kapcsolatát ábrázolva igyekszik átugrani a Lótolvajokkal meglehetősen magasra tett lécet. Végül inkább átsétál alatta.

A Scolar Kiadó idén ősszel adta ki a dán Janne Teller botránykönyvét, a Semmi című ifjúsági regényt. A két-három óra alatt elolvasható könyv, mely igazi világsiker lett, leszámol a gyermeki ártatlanságba vetett hittel: a valakivé válás nehézségét, az identitásukat nem találó gyerekek erőszakban tobzódó kegyetlen világát mutatja meg. Pedagógusok és könyvtárosok a megjelenést követően komolyan attól féltek, a regény öngyilkosságra késztetheti a gyerekeket – pedig a Semmi éppen arról szól, hogy igenis, van értelme élni, hogy önmagunkat sosem szabad feladni.

Sofie Oksanen megházasodott a nyáron, amiben csak az a különös, hogy az írónőt egyes cikkek leszbikusként, mások pedig biszexuálisként emlegették (beleértve a róla szóló Wikipedia-szócikket is). A jelenleg legismertebb finn írónő augusztus 6-án egy Helsinki melletti szigeten, egy romantikus kis fatemplomban esküdött hűséget a nála hat évvel idősebb, szemüveges IT-menedzsernek. Az esküvőn 200 vendég vett részt, de képek nem készülhettek (a fenti fotó egy 2009-es partin készült, ahol a pár együtt jelent meg). Oksanen ruháját egy finn divattervező-duó tervezte. A finn írónő nálunk is járt idén tavasszal a Sztálin tehenei című, anorexiás lányról szóló regénye megjelenésekor, beszélgettünk is vele akkor. Már akkor furcsa volt, hogy az interjú alatt jó negyven percig rendkívül izgatott hangon telefonált; simán lehet, hogy már az esküvőjét szervezte.

Korábban: "Aki otthon marad, rossz nőnek számít" - interjúnk az írónővel

Hányni a felejtésért - kritikánk a Sztálin teheneiről

Csak a fekete autó és az erőszak örök - kritikánk a Tisztogatásról

A haja lila raszta, hozzá tűsarkút hord, harisnyája vonala tetoválás. A finn-észt írőnő úgy néz, mint egy gót hercegnő, ehhez képest a szóbeszéd szerint bulimiás és biszexuális, bár erről nem hajlandó mondani semmit. Sofi Oksanen az utóbbi évek frissen befutott irodalmi sztárja. Regényeiben a szovjet megszállás okozta észt traumákról számol be női szemszögből. A Tisztogatás után most jelent meg magyarul a második könyve, a Sztálin tehenei, amely egy bulimiás finn lány és észt édesanyja történetét meséli el. Az írőnővel budapesti látogatása során beszélgettünk történelmi igazságról, arról, hogy a finnek verik a nőket, és hogy hogyan babrált ki a nőkkel az emancipáció.

A finn-észt Sofi Oksanen magyarul most megjelent regénye, a Sztálin tehenei egy bulimiás lány történetét meséli el. A Tisztogatást tartják Oksanen legjobb könyvének, nálunk is ennek kiadásával kezdte tavaly a Scolar, pedig a Sztálin tehenei témájánál fogva drámaibb. A bulimia horror.

Meleg nevelődési regényként tartják számon Alan Hollinghurst A szépség vonala című könyvét, pedig a főszereplő srác parkban és strandkabinokban bonyolított szerelmi élete csak mellékszál. Nick lehetne hetero is. A lényeg, hogy szegény bölcsész létére dühödten vágyik a kokóval és kaviárral doppingolt gazdag toryk ízléstelen életére, és ennek eléréséért mindent felad magából. Ennek a drámája A szépség vonala. Figyelemreméltó könyv; olyan, amin órákon át lehet vitatkozni. A nyolcvanas évek Angliájának A nagy Gatsbyje.

Hogyan lehet nyugodt a lelkiismerete annak, aki gyerekeinek kezébe egy túlvilágról érkezett, párbajban elhunyt szellemről szóló könyveket ad? A barátságos, de elcukisodott Casperhez képest Alexandra Fischer-Hunold kísértete, Sódervári Sherlock báró mellett izgalmas, néhol ijesztő élményben lehet része a fiatal olvasóknak. Csak merjék végigolvasni, ugyanis a földalatti alagutak és a nyikorgó padlódeszkák könnyen lehet, hogy rémálmok okozói lesznek. A német gyerekkrimit Tandori Dezső ültette át magyarra.

A Scolar kiadó kirakta Facebook-oldalára a régóta várt brit kultregény, A szépség vonala borítótervét (bal felső sarok), amelyen a külföldi kiadások több jellemző motívuma (kígyó, kacskaringó) sima fekete háttérre van rendezve, nem túl invenciózus módon. Plusz még fellelhető a képen néhány kokaincsík is. Ezek után még kíváncsibban várjuk a regényt.

Nem kell sokat várni a Murakami-eposzra, jön Houellebecq botránykönyve, és végre kiadnak egy sokat emlegetett melegregényt. Megjelenik magyarul Tony Blair életrajza, Rakovszky Zsuzsa pedig egy transzszexuális nőről írt regényt. A kiadók egyelőre csak az év első felének megjelenéseit osztották meg velünk, de már ennek alapján is elmondhatjuk, jó lesz 2011. Huszonöt könyv a következő fél évből.

Sok jó krimi jelent meg az évben, nem egyszerű kiválasztani az öt legjobbat. A norvég Nesbo-nek két Hole-regénye is kijött idén, folytatódott a magyar krimi felélesztőjének, Kondor Vilmosnak második világháború éveiben játszódó magyar noir-sorozata, új könyve jelent meg a norvég krimikirálynő Karin Fossumnak, és megismerkedhettünk Kurt Wallander fiatalkori kalandjaival. De ha csak ötöt kell mondani közülük, mi ezeket választjuk. A legjobbak. 

Múlt héten jelent meg magyarul a pincében fogva tartott osztrák lány, Natascha Kampusch 3096 nap című könyve, amiben nyolc és fél évig tartó fogságáról számol be meglepően hideg fejjel és elemzően. Natascha Kampusch története nemcsak azért egyedülálló, mert egy ember majdnem egy évtizeden keresztül a külvilág sejtése nélkül tarthatott fogva a pincében egy másik emberi lényt, hanem azért is, mert ennél az esetnél is bebizonyosodott, hogy a médiagépezet nem rest bárkiből rövid úton celebet csinálni. Kár, hogy ez a történet már hiányzik a könyvből.

Nem szerencsés, amikor egy gyerekkönyv túl direkt módon kacsintgat a szülőkre, mintegy cinkosként: "a gyerek úgysem érti, de, ugye, mi igen". Úgy látszik azonban, kezdenek divatba jönni az ilyen könyvek: az elmúlt időszakban három gyerekkönyvnek álcázott, valójában felnőtteknek szóló verseskötet is megjelent.

A Naiv. Szuper egy olyan könyv, aminek meg kell lennie a könyvespolcodon. Főleg, ha huszonéves vagy, mint a főhős. Az Elfújta a nő viszont halálosan idegesítő, inkább a filmet nézzétek. A szerző, Erlend Loe forgatókönyvíróként is ismert, ő írta például az idei Titanic Filmfesztivál győztes filmjének, az Északnak a forgatókönyvét is.

Ezek a könyvek történelemkönyvek, nincs mit tenni. De megbújik mögöttük egy vicces alapötlet, amitől elfelejted, hogy a római csatornahálózatról vagy Stuart Máriáról utoljára történelemórán esett szó. Ez az ötlet annyira egyszerű, hogy azon csodálkozunk, miért nem jutott ez valakinek korábban eszébe: útikönyvnek kell álcázni a történelmet. A Thames & Hudson brit kiadó ötgarasos (-dénáros, -drachmás stb.) sorozata turistáskodás a múltban. A szériából eddig öt jelent meg, nálunk a Scolar Kiadó kezdte el kiadni, a harmadiknál tartunk most. Az ókori Rómába, Athénba és Shakespeare Londonjába ruccanhatunk el, jövő év tavaszán jön Machiavelli Firenzéje.

Nagy a felhajtás az északi írók körül. Mintha benyomtak volna egy gombot - a krimik sikere után most már minimum fél szemmel az északiakat figyeli a világ. És ha ebbe berobban egy lány, aki feministának, biszexnek és gótnak mondja magát, lila a haja és a kommunizmus legsötétebb ügyeiről ír regényt, akkor persze hogy arra lecsapnak a kiadók - nálunk a Scolar. A fiatal, finn Sofie Oksanen vérprofi forgatókönyvíróként nyúlt hozzá a múlthoz. Nem tököl mesélős családregénnyel, nem pepecsel történelmi korfestéssel. Helyette ír egy izgalmas lélektani thrillert. A rendszerek változnak, csak a fekete autó, a krómbőr csizma és az erőszak örök.

Az Animus kiadó három éve indított skandináv krimisorozatával hozzánk is begyűrűzött az északi bűnirodalom sikerhulláma. A trendet más kiadók is követték, a Scolar a mesteri norvég írónő, Karin Fossum könyveire állt rá. Az Aki fél a farkastól a harmadik a magyarul megjelent Fossum-krimik sorában. Egy idős asszonyt holtan találnak az erdőszéli tanyán.