1913 az év, amelyben Oskar Kokoschka megfesti a Szélmenyasszony című remekművet, megnyílik az első Aldi, Jung apagyilkosságot követ el, először szintetizálnak Ecstasyt, Arnold Schönberget felpofozzák, Hitler tájképeket fest, Duchamp elkészíti az első ready-made-et, megtalálják a Mona Lisát, illetve Franz Kafka megkéri Felice Bauer kezét. És ez még közel sem minden, amit a háború előszelében toporgó Európáról Florian Illies el akar nekünk mondani. A szerző Az évszázad nyarával olyan kultuszt varázsol az 1913-as év köré, hogy menten csomagolnánk és indulnánk, ha lenne rá lehetőségünk.

A főként naplókból, levelezésekből és archív sajtómegjelenésekből dolgozó kötet a korabeli nyugati kultúrkört igyekszik minél szélesebb perspektívából bemutatni: többek között Kafka, Freud, Karl Kraus, Sztálin, Hitler és Rilke éppen aktuális dolgaiba nyerhetünk betekintést. A fő irányvonalat képező irodalmi és szépművészeti vonatkozások mellett megjelennek nagyobb politikai és gazdasági események is, de épp csak érintőlegesen. A könyv egyik legfurcsább vonása is ez: 1913-ról a háború kérdését szőnyeg alá söpörve ír. Néha idéz ugyan a szerző egy-egy írást vagy kijelentést, amely a háború lehetetlenségéről szól, de gyakran úgy tűnik, csak azért, hogy az olvasóval összekacsintva belehelyezkedhessen a mindentudó elemző helyzetébe, sajnálkozón grimaszolva a szegény 1913-asok naivitásán.

Ez a száz év távlatából való okoskodás egyébként is jellemző Illiesre: gyakran tesz epés megjegyzések céltáblájává olyan törekvéseket, amiről az utókor már pontosan tudja, hogy hamvában holt. Például a pár első könyvbeli megjelenésétől kezdve nem győzi hangsúlyozni a tényt, hogy Alma Mahler nem megy feleségül Oskar Kokoschkához, hiába készítette el a férfi a kért remekművet - ez egyébként a szigorúan erre az évre korlátozott elbeszélésből ki sem derülne. Ugyanakkor ez az utólagos tudás teszi lehetővé azt is, hogy Illies hónapokba rendezve, kronologikus sorrendben elmesélve adhassa elő az 1913-as évben történeteket. A hosszabb-rövidebb, néha akár csak egy soros egységek ügyesen szerkesztettek, sokszor az időbeli kapcsolódást tematikus kapoccsal (Freud apagyilkossága - Gottfried Benn Fiak című „apagyilkos” kötete), a szerző által teremtett párhuzammal (Kafka, Joyce és Musil képzeletbeli kávéja Triesztben szeptember 14-én) vagy csattanószerű átvezetéssel oldja meg a szerző. Így a különálló bejegyzések szerves egésszé állhatnak össze, a könyvnek igazi, több szálon futó regény hangulatát kölcsönözve, amiben a legtöbb szereplő nagybetűs történelmi alak, szokatlan közelségből szemlélve.

Kafka Felice Bauerhez írott egyre kétségbeesettebb levelei, Karl Kraus és Sidonie Nádherny boldog karácsonya, a Brücke művészcsoport felbomlása, Thomas és Heinrich Mann közeli pillanatai, a Nyugat alkonyának kezdeti lépései, Else Lasker-Schüle özvegyi nehézségei a szereplők saját szavaival, naplóbejegyzéseivel együtt jelennek meg, a magánéletüket legtöbbször nem leválasztva a szakmai sikereikről vagy kudarcaikról. Így például Oskar Kokoschka Szélmenyasszony című művének jelentőségét a szerző nem egyszerűen arra hegyezi ki, hogy azért készült, hogy elnyerje Alma Mahler kezét, hanem korszakalkotó, az életmű kiemelkedő darabjaként is külön értékeli.

Ugyanakkor igyekszik rájátszani a könyv bulvártartalmára is, előszeretettel romanticizálja a késő romantikával épp leszámolni készülő avantgárdok kapcsolatait: a kötelékek leírására használt kedvelt jelzői a viharos, a szenvedélyes, a végzetes vagy az őrjítő. Bár ezek a szerelmi szálak a könyv legkövetkezetesebben végigvitt szálai, összességében mégsem érezhető a túlsúlyuk.

A német újságíró könyve az első pár mondat alapján egy baljós évet kíván bemutatni, ehelyett azonban az elbeszélés előbb lenyűgöző lesz, aztán egy kicsit hétköznapi. Illies jó érzékkel válogatta ki azokat az eseményeket és személyeket, akik miatt minden olvasó azt érzi, hogy fittyet hányva a közeledő háborúra, visszarepülne közéjük, hogy eltöltsön pár napot a kor világvárosaiban. Az 1913 azonban egy idő után a saját ritmusával fordul szembe. A rövid, érdekes, személyekhez köthető leírásokat a hónapok előrehaladtával felváltják a hosszabb, lezárásra törekvő írások, amik egyébként eleve lehetetlen feladatra vállalkoznak - az élet általában nem zár le, majd nyit új fejezeteket december 31-én.

Az 1913 beszippantja és elvarázsolja az olvasót. És bár jobb az apró foszlányokat egyben fogyasztani, hogy az összképből véletlenül se essen ki senki, a könyv egyik legnagyobb ereje mégis az, hogy képes magát katalógussá alakítani: a beékelt történetek, kulturális referenciák meghozzák a kedvet az említett művek olvasásához, szemléléséhez, hallgatásához. Tanácsos jegyzetfüzettel nekivágni az kötetnek.

Florian Illies, 1913 - Az évszázad nyara, Park Kiadó, 2014, 304 oldal, 3500 Ft.