Híres zsidó képregényesből több van mint gondolnánk, sőt, gyakorlatilag az összes híres amerikai szuperhőshöz közük van. Superman és Batman megalkotóinak hátterét ismerve pedig tényleg nem légből kapott a társítás: a kettős identitású hősök életében felfedezhetjük a talmudi tanítást, amely szerint a jó cselekedeteket névtelenül kövessük el.

A Batman-Schmatman - Szuperhősök zsidó gyökerei program címe izgalmasabbnak hangzott, mint amilyen valójában volt, de azért a Jewish Culture in Copenhagen munkatársa, Lehrer Éva előadása nem csupán a híres zsidó származású képregényalkotók felsorolásából állt. Lehrer Bálint házban tartott előadása persze nem egyből ezzel kezdődött, néhány példán (mosóporreklámtól Varga Mihály nyilatkozatáig) keresztül szemléltetve azt láttuk, hogy a szuperhősök mennyire a mindennapjaink részét képezik, majd rövid áttekintést kaptunk a képregények történetéről. Szóba került a Katzenjammer Kids, valamint Mutt and Jeff, még a magyar Hári János is, és az a kiáltvány, amely a képregényt nem találja alkalmasnak a magyar önismeret és a faji öntudat ápolására. A képregényeket később sem karolta fel a hatalom, kapitalista csökevénynek számítottak. (A képregény magyar születéséről itt olvasható bővebben.) Később amúgy, az ötvenes években, ha nem is ilyen felhanggal, de Amerikában is voltak hasonló törekvések.

Ekkor már, mármint a második világháború előtt, már megszületett az amerikai zsidó képregény hagyománya, példaként Samuel Zagat vagy Rube Goldberg neve merült fel, Ez az a kor nagyjából, amiben az előadás hivatalos ajánlójában említett Michael Chabon regénye, a The Amazing Adventures of Kavalier & Clay is játszódik, amelyben két zsidó, egy brooklyni és egy cseh emigráns felemelkedik a képregényiparban, megteremtve az antifasiszta szuperhőst, The Escapistet. Az itthon egyelőre nem olvasható, ám annál fontosabb könyv végül nem került szóba, nem úgy Jerry Siegel és Joe Schuster neve, hiszen a két litvániai, illetve holland és ukrán felmenőktől származó alkotó volt az, akinek Supermant köszönhetjük.

Goebbels szerint Superman zsidó

Superman nem olyan volt az elején, ahogy ma ismerjük. Az először 1933-ban megjelent karakter egy telepatikus képességekkel bíró kopasz figura volt, akinek története nem igazán hordozta magában a sikert. Siegel és Schuster aztán átdolgozták Supermant és valódi hőst fabrikáltak belőle. 1938-ban végül megjelent az első olyan Superman-képregény, amelyben a mai alakjában láthatjuk a hőst, és ekkor vette kezdetét a ma is töretlen népszerűség. Superman viharos gyorsasággal fertőzte meg az amerikaiakat, de ehhez hozzájárult a világháborús környezet is. Megvolt az igény a szuperhősökre, akik a jó nevében megmentik a világot a veszedelemtől. Már az 1940-ben megjelent How Superman Would End the War című képregényben elbánik a főhős, nemcsak Hitlerrel, hanem Sztálinnal is, a háború későbbi éveiben pedig rendszeresen kapták a tengerentúlon harcoló katonák a propaganda céllal készített Superman-töréneteket, Goebbels pedig ki is jelentette, hogy Superman zsidó.
Hogy az vagy sem, sosem derült ki, de hát eleve nem evilági helyről, hanem a távoli Krypton bolygóról származik, viszont megteremtői zsidósága miatt ma is élénk diskurzus tárgya a hős vélt vagy valós identitása. Ahogy a Krypton bolygóról a Földre kerül, azt sokan a mózeskosár történethez hasonlítják, és Superman apja, illetve anyja neve is további okokat ad a találgatásra, Kal-El, azaz az apja nevének kiejtése például arra hasonlít, amikor a héber azt mondja, hogy Isten hangja.

És Batman?

Batman Supermanhez hasonlóan szintén zsidó képregényesek szüleménye. Egy hős, akit trauma ért, aki bűntudatot érez szülei elvesztése miatt, és aki mást mutat magáról kifelé; ráadásul alkotója, Robert Kahn is a külvilág nyomására változtatta Bob Kane-re - ez már túl sok ahhoz, hogy Batman zsidósága ne legyen szüntelenül napirenden, a legutóbb például az izraeli Haaretz közölt nagy cikket “Batman a legzsidóbb szuperhős?” címmel. Lehrer Éva szerint Batman inkább pszeudo goj, “az a rejtett gyökerű zsidó, aki már nem is zsidó”.

Michael Keaton mint Batman és Bob Kane 1992-ben

Az már azért túlzás lenne, ha Amerika Kapitány is zsidó lenne, de azt már ki lehet találni, hogy alkotói, Jack Kirby és Joe Simon azok. Superman, majd az először 1939-ben bemutatott Batman után a Kapitány 1941-ben jelent meg, és a világháború alatt élte legsikeresebb korszakát, tavaly készült is belőle film. Ha mindenáron valami zsidósat akarunk a képregényben felfedezni, ott van a nyámnyila katonát szuperemberré változtató szérum feltalálója, Josef Renstein, akinek neve egyértelmű utalás Albert Einsteinre.

A Marvel nem szereti a pókemberes kipát

A híres képregényes szuperhősök újabb generációjának megszületésére a hatvanas évek elejéig kellett várni. A Pókember 1962-ben jelent meg, az X-Men pedig egy évvel később. A nagy Stan Lee-nek mindkettőhöz köze van, a már említett Jack Kirbynek pedig az utóbbihoz. Ahogy Lehrer Éva mondta, “a Pókemberben van zsidó”, a figura egy könyvmoly, bűntudattól szenved, és azért küzd, hogy elfogadtassa magát a külvilággal, na meg önmagával. Lee egyszer azt mondta, hogy a Pókemberben az emberben született jóságot akarta ábrázolni, bibliai párhuzammal pedig Pókembert Dávidhoz hasonlította, aki ugye egy pókháló segítségével menekült meg Saul elől. Lehrer Éva még egy Pókemberrel díszitett kipát is megmutatott, pedig a Marvel kiadó nem annyira örül a figurájával díszített fejfedők terjedésének, és perelne egy jeruzsálemi kipaboltot.

Az X-mentől a fitymaemberig

Az X-Menben már sokkal egyértelműbbek a viszonyok. Magneto ugyebár Holokauszt-túlélő, és ezen túl is világos szimbólumokkal dolgozik a sorozat. A mutánsoknak titkolnia kell kilétüket, össze akarják őket gyűjteni, az egyik képregényben pedig táborba is zárják őket - meg lehet magyarázni, hogy az X-Ment miért tekintik sokan a zsidóság Holokauszt utáni fennmaradásának metaforájaként.

Kirby és Lee együtt dolgozott a képregénytörténelem első szuperhőscsapatának történetein is, ők voltak a Fantasztikus négyes (az első szám 1961-ben jelent meg). A kozmikus sugárzás miatt átalakuló szereplők közül A Lényben (The Thing) nem nehéz felismerni a zsidó folklór Gólem-történetét, és a sorozat szép pillanata volt, amikor A Lény egy halott barátja mellett állva rájött, hogy ő gyerekkorából emlékszik a Smá imára.

A legismertebb szuperhősök zsidó gyökereinek bemutatása után az előadás már nem annyira volt izgalmas, említés szinten szóba kerültek más zsidó karakterek (például Daredevil vagy az a hős, aki a kipáját fegyverként használja), és olyan híres zsidó származású képregényírók, mint Will Eisner vagy Art Spiegelmann. Lehrer Éva röviden kitért a 9/11 utáni képregényirodalomra és néhány kortárs képregénybe is bepillantást engedett, például az itthon is ismert A rabbi macskájába, vagy a Foreskin Manbe (fitymaember), a körülmetélés ellen harcoló, antiszemita hős történetébe.