Megfigyelt focisták, egy eddig ismeretlen Shakespeare-dráma, Závada Pál új regénye, továbbá szerelem, háború, emigráció, illetve mágikus realizmus és krimi Ceausescu korában. Csütörtökön elkezdődött a huszonegyedik Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, itt lesz többek között Sofi Oksanen, Anne Applebaum és Daniel Banulescu - kilenc könyvet ajánlunk, amellyel minden bizonnyal ott találkozhatunk először.

Takács Tibor: Szoros emberfogás. Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban

Az ügynökkérdés a posztszocialista társadalom egyik megoldatlan problémája, Magyarországon meg főleg. Sok homály, bizonytalanság és frusztráció övezi, épp ezért egyrészt hiánypótlóak az erről szóló kutatások, másrészt pedig az ügynökös könyvek afféle dzsókernek is tűnnek manapság a könyvpiacon. A legújabb példa a Szoros emberfogás, amelyben Takács Tibor a Kádár-kor politikai rendőrsége és a labdarúgás kapcsolatát vizsgálja, és ezzel együtt azt is bemutatja, hogy a sport milyen alá- és fölérendeltségi viszonyok szerint működött.

A könyv nagy erénye, hogy a konkrét megfigyelési ügyek mellett bemutatja a korabeli meccseket övező atmoszférát, valamint a szurkolók viselkedését és a játékosok viszonyát. A könyvről itt írtunk bővebben.

Závada Pál: Természetes fény

Závada Pál nevéhez fűződik az egyik legnagyobb kortárs magyar könyvsiker, az ötvenezer példány fölött eladott Jadviga párnája, amely a Milotával és A fényképész utókorával képez trilógiát. A családi történetek alföldi világához kapcsolódik új regénye, a Természetes fény is.

Závada hat éven keresztül dolgozott ezen a regényen, melynek alapanyagát rendszerváltás környéki interjúk adják. A Természetes fényben levelezések, visszaemlékezések és képek segítségével újra találkozhatunk az író regényeiben már többször körbejárt témákkal, sorsokkal, helyszínekkel. Az előző köteteiben megismert személyek mellett új szereplőkkel telíti meg az ismét a szülőfalujáról, Tótkomlósról mintázott T. nevű falut, amely a békeidőben otthona magyaroknak, zsidóknak, szlovákoknak. Az ott élők párhuzamosan bemutatott sorsával felvázolja a dél-alföldi fiatalság mindennapjait, majd a frontról vagy éppen a munkaszolgálatról tudósítva a második világháború borzalmait. A könyv szövegeit fekete-fehér, képzeletben vagy valóban a történésekhez kapcsolódó képek értelmezik, egészítik ki.

Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom a kezét

Az elsőkönyves írónő a szülei történetét meséli el, ami első pillantásra egy szirupos lányregény is lehetne „az igaz szerelem minden legyőz” jegyében, azonban a körülmények és a kor, amelyben Szegedy-Maszák Aladár és Kornfeld Hanna éltek, ennél sokkal nagyobb súlyt adnak történetüknek.

Budapesten még egy olyan korban találkoztak, amelyben Hannának a csepeli Weiss-műveket alapító Weiss Manfréd unokájaként, Alfrédnak pedig a Külügyminisztérium egyre elismertebb munkatársaként semmi oka nem volt a kétségbeesésre, a háború azonban fölülírta a terveiket: Alfrédot 1944-ben a Gestapo Dachauba deportálta, Hanna pedig családjával együtt a vállalatbirodalmat feladva Portugáliába menekült. Két évig nem találkoztak, utána Budapesten összeházasodtak, és Washingtonba költöztek, ahol a kommunista hatalomátvételig a férfi Magyarország első megbízott követeként működött, utána lemondott a tisztségéről.

Az ő leveleik, naplójegyzeteik és emlékeik nyomán képet kapunk a hadszíntérré váló Európáról és Budapestről, a koncentrációs táborok mindennapjairól és az emigránsok életének nehézségeiről.

Daniel Banulescu: Csókolom a segged, Szeretett Vezérünk!

A Csókolom a segged 1994-es első megjelenésekor nagyot robbant Romániában: nem sokkal a rendszerváltás után elképesztően szatirikus módon, a krimit, az abszurdot és a paródiát a mágikus realizmussal keverve mesélt az elmúlt rezsimről és a román valóságról, úgy, ahogy korábban senki. Banulescu költőként indult a nyolcvanas években (ezt a mai napig gyakorolja), ez volt az első regénye, és azóta sem ért el ekkora sikert. Sok nyelvre le is fordították, most eljutott hozzánk is.

"Bukarest a politikai és egyben metafizikai összeesküvések városa, akárcsak egy 19. századi bűnregényben. Az állami ünnepségek, felvonulások, az emelvényről elharsogott szónoklatok, a kémek, a mindenható szekusok Bukarestjét mitikus alakok népesítik be: Median, a hamis próféta, aki a zsebtolvajok között végez térítőmunkát, Arvinte és Sucu Marcel, „a bukaresti lakosztályok mérnökei”, hírhedt és csodált betörők. Nicolae Ceauşescut, a sötét és komikus, fausti és mefisztói antihőst egy szintén legendás alak, Lakatfű szeretné megölni, a város réme, afféle modern kori betyár. A Szeretett Vezért azonban nemcsak egy kobold segíti, de hű ebe, a labrador képében megjelenő államvédelmi tiszt is" – áll az ismertetőben. Az író a Könyvfesztivál egyik vendége lesz.

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok

Sofi Oksanen észt-finn írónő három évvel ezelőtt Tisztogatás című regényét (kritika) promotálva, már nemzetközileg ismert íróként érkezett Budapestre (interjúnk erre), most pedig díszvendégeként a Könyvfesztiválra. Megjelent negyedik regénye, a Mikor eltűnnek a galambok, és emellett még a Tisztogatás új kiadása is. (További, magyarul szintén olvasható munkái a Baby Jane, kritika itt, és a Sztálin tehenei, amelyről itt közöltünk recenziót.)

A Mikor eltűntek a galambok történelmi háttere ismét Észtország második világháborús (német, majd szovjet) megszállása, fő témája a szovjetekkel szembeni ellenállás, illetve a velük való együttműködés, és természetesen megjelenik benne az is, hogy a történelem és a politika hogyan formálja az emberi kapcsolatokat. Három szereplő életét követhetjük nyomon a regényben, és a hírek szerint kifejezetten mesterire sikerült a több idősíkban mozgatott karakterek összehangolása, még az eddigieknél is bonyolultabb történettel és komplexebb karakterekkel.

Háy János: Napra jutni

Háy János tavaly kiadóváltáson esett át: az életműsorozat kiadását célul kitűző, Európa Könyvkiadónál megjelent kötete a Mélygarázs volt, ezt követi most a Napra jutni, amely egy kisfiú életét feldolgozó novellafüzért zár regénnyé. A fiú és családja (apa, anya, nagyszülők) történetét a gyerek születésétől a középiskoláig követhetjük végig, pontos képet kapva arról, hogyan alakulnak a viszonyok a családon belül, hogyan ismeri meg a szüleit a gyerek, milyenek a mindennapjaik.

A kötet érdekessége, hogy minden kis történetet egy, a fiú életében fontos szerepet betöltő felnőttről szóló szociografikus novella zár. Ezek a kis írások azon kívül, hogy felvonultatják a felnőttek életének legfontosabb pillanatait, megmutatják az őket körülvevő valóságot is: szegénységet, háborút, a hatalomnak való kiszolgáltatottságot.

Óz Ámosz: Barátok között

Az izraeli író 15 évesen Klausnerről Ózra változtatta a nevét, új neve héberül bátorságot jelent. Mert ebből kellett neki a legtöbb, amikor kamaszként fogta magát, és elköltözött jobboldali, értelmiségi apjától egy kibucba, ahol aztán baloldali értelmiségivé vált. Évek óta emlegetik Nobel-díj esélyesként, de egy korábbi interjúnkban elmondta, hogy Nobel-díj nélkül is elégedetten halna meg.

Legújabb könyvében, a Barátok között-ben az író egy képzeletbeli kibuc, Jikhát közösségének sorsait meséli el. Hősei között szerepel többek között egy apa, akinek kamaszlánya a férfival egyidős szerelméhez költözik, egy kamaszfiú, aki az apját akarja meglátogatni a mentálisan sérültek kórházában, és egy nő, aki megdöbbentő levelet ír az élettársa volt feleségének. Az ironikus, keserű-kedves történetek egy kemény, saját törvények alapján működő világot mutatnak be, amelynek hatása még ma is erősen érezhető az író országában.

Anne Applebaum: Vasfüggöny

A leginkább politikai publicistaként ismert Anne Applebaum a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján a kelet-közép-európai rendszerváltás és átalakulás nyugati tudósítója volt, 1992 óta Radoslaw Sikorski lengyel politikus (jelenleg külügyminiszter) felesége, 2004-ben pedig Pulitzer-díjat kapott A Gulag története című könyvéért. Több írása korábban az Origón is megjelent magyar fordításban.

Új műve a második világháború utáni Kelet-Közép-Európa sztalinizációjáról szól, amelyhez Applebaum az ideiglenesen megnyílt orosz levéltárak, illetve az 1989-ben felszabadult országok titkosszolgálatainak iratanyagát, memoárokat, interjúkat dolgozott fel, illetve sok még élő tanúval beszélgetett. Applebaum a Könyvfesztiválra is ellátogat.

Arthur Phillips: Arthur tragédiája

A szerdán éppen 450 éve született William Shakespeare egy eddig ismeretlen drámájáról szól Arthur Phillips könyve. Az Arthur tragédiája 1597-ben jelent meg, ekkor már „újonnan javítva és bővítve” jelzéssel, de mára csak ez a kiadás maradt fenn. A drámához Arthur Phillips írta az előszót, amely terjedelmesen és gondosan megformáltan mutatja be Phillips viszonyát Shakespeare-hez, a családjához és a kezébe jutott publikálatlan drámához, illetve azt a nyomozást, amelynek során a hitelességét kellett bizonyítani. Felmerül persze a kérdés, hogy Shakespeare esetében lehetséges-e ilyesmi. Tehát amellett, hogy az írás vallomás a szerzője érzelmeiről, igazi dokumentuma annak is, hogy min kell keresztülmennie egy ismeretlen írásnak ahhoz, hogy aztán 39.-ként vagy 40.-ként (attól függően, hogy ki melyik kutatónak hisz) bevonuljon a nagy angol drámaíró kánonjába.

Arthur Phillips egyébként 2002-ben Prága című könyvével vált ismertté, melyben a rendszerváltás idején Budapesten töltött élményeit rendezte kötetté. Az ez idő alatt a magyar irodalommal kialakult kapcsolata a mai napig virul magyar írókhoz és kötetekhez kapcsolódó előszók és esszék formájában.

A XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál április 27-ig tart, további információk és programok erre találhatók.