Italo Calvino Miért olvassuk a klasszikusokat? című esszéjében (1991) kísérletet tesz arra, hogy felállítsa a klasszikus mű definícióját. Több szempontból is közelít a kérdéshez, ezek alapján tizennégy pontban fogalmazza meg, mit jelent, ha egy szövegre azt mondjuk, klasszikus.
1. Klasszikus az a mű, amelyet úgy szokás szóba hozni, hogy „Újra olvasom…”, nem pedig úgy, hogy „Olvasom…”.
2. Klasszikusnak nevezzük azt a művet, mely kincs annak, aki elolvasta és megszerette, ám legalább olyan kincs annak is, aki szerencséje folytán később találkozik vele, s így jobb feltételek közt tudja élvezni.
3. Klasszikus az a mű, amely különleges hatást gyakorol ránk, akár úgy, hogy feledhetetlenné válik, akár úgy, hogy megbújik emlékezetünkben, s egyéni vagy kollektív tudatalattiként működik.
4. A klasszikus mű újra olvasása ugyanolyan felfedezés, mint az első olvasás.
5. A klasszikus mű első olvasása valójában újra olvasás.
6. Klasszikus az a mű, amely sohasem mondja el maradéktalanul mondanivalóját.
7. Klasszikus az a mű, amely hozzánk érkeztekor magán viseli minden előző olvasás nyomát, s továbbhaladva minden kultúrkörben (egyszerűen a nyelvben és a szokásokban) újabbakat hagy maga után.
8. Klasszikus az a mű. amely özönével vonja magára a kritikai értékeléseket, ám folytonosan le is rázza őket.
9. A klasszikus olyan mű, melyet annál újszerűbbnek, meglepőbbnek és eredetibbnek találunk, ha magunk is elolvassuk, minél ismerősebbnek hittük a hallottak alapján.
10. Klasszikusnak nevezzük azt a művet, amely a világegyetem megfelelőjeként ölt alakot, akárcsak az ősi talizmánok.
11. „Saját” klasszikusunk az, aki nem maradhat számunkra közömbös, akihez mérve – vagy akivel szemben – meg tudjuk határozni magunkat.
12. A klasszikus olyan mű, amely időben megelőz más klasszikus műveket, ám aki előbb olvasta a későbbieket és utóbb a korábbit, a genealógiában az előbb olvasott mű helyét is nyomban felismeri.
13. Klasszikus az a mű, mely az alapzaj rangjára szállítja le a napi eseményeket, erről az alapzajról viszont maga sem mondhat le.
14. Klasszikus az a mű, amely alapzajként működik ott is, ahol az illetéktelenebb mindennapiság az úr.
(Fordította Szénási Ferenc, Holmi 1994/9)
